2013. június 12., szerda

Akadálymentesebb lett?

homar.blog.hu - fotó: "fia"

A fenti képet a Tékozló Homár blog tette közzé 2010. május 27-én Kishibás akadálymentesítés címmel. Nem szükséges idéznem a kommentárokat, hiszen bárki elolvashatja azokat a linkre kattintva.
Azt gondolnánk, hogy ennél azóta csak akadálymentesebb lehet. Pedig nem:

2013

2013. március 9., szombat

Lépcsők


Lépcsők Szolnok legszélesebb járdájú utcájában. 
Az egyiken megközelíthető vendéglátó egységet ebben a hónapban, 
az immár egy éve "Hozzáférhető Város" díjas településen avatták. 
Még kapaszkodó sem segíti a rászorulókat.
 


2012. július 2., hétfő

Válogatós díszburkolat – egy priuszos közlekedési bűnöző észrevételei

A segélyezettek nagy fekete autóit (az arra gyakran járók szerint időnként egész flotta áll itt, s ilyenkor véletlenül sem bukkan fel közterületfelügyelő a saját irodája előtt), a teherautókat

2012.06.29


és ki tudja kik autóit elviseli a díszburkolat:

2012.06.29.


A segélyt nem (kérő és) kapó, bottal, járógéppel járó, családját munkával eltartani próbáló 100 %-os rokkant speciálisan átalakított, mások által nem is vezethető (ezt a hátsó ablakon is jelző) autóját azonban – az Önök ilyenkor rettenthetetlen közterületfelügyelői szerint – nem bírja el ugyanez a fránya kő.

Copyright: közterületfelügyelet, Szolnok

Lásd még a Veszélyes parkoló a Polgármesteri Hivatal egyik épülete "mellett" című bejegyzést!

2012. május 8., kedd

Még egyszer az "akadálymentes" WC-kről

2007 novemberi bejegyzés a "Szolnoki Napló"-ban:

Manapság (valószínűleg) kötelező a közhasználatú épületeket kerekesszékesek által is megközelíthető mosdóval ellátni. Ezek a nem mellékes helyiségek általában el is készülnek, csakhogy:
1. Egy részük állandóan zárva van. Képzeljük el, milyen "esélyegyenlő" az az ember, aki gyorsan teker a megszokott jellel ellátott ajtóhoz, amit zárva talál, majd visszateker egy pulthoz, ahol elkéri a kulcsot, majd teker vissza... Eddigre a mozgásukban nem korlátozottak már megkönnyebbülten sétálnak kifelé...
2. Egy másik lehetőség az, hogy nyitva találja az ajtót, gyorsan beteker, itt azonban nem lehet belülről bezárni az ajtót (pl. Média Markt, Szolnok). Nagyon esélyegyenlő az aki úgy kénytelen a csészén ülni, hogy bármikor rányithatnak...
3. Remélhetőleg egyedi eset (s talán nem is végleges) a szolnoki Földhivatalé (Ostor u.): ott van a nemrég felújított épület bejáratánál a jellel ellátott ajtó, de hogy nyitva vagy zárva, azt a kerekesszékes ember csak akkor tudja meg, ha talál két erős embert, aki felemeli a lépcsőn – merthogy ez a bejárat nem akadálymentes, az akadálymentes pedig még erős emberek segítségével sem járható, mivel azt (az előírások ellenére) zárva tartják. 

Bezárt ajtó: Hetényi G. Kórház Rendelőintézet, Hősök tere, 2012.04.05.

Öt évvel a bejegyzés közzététele után:
1. Lásd a fenti képet, melyhez készítője a következő megjegyzést fűzte: "Küldök egy képet, az SZTK-ban készítettük telóval 04.05-én. Fogalmam sincs, hogyan lehet bejutni, de amíg az épek minden hókuszpókusz és a nyilvánosság beavatása nélkül mehetnek a dolgukra, mi miért nem?"
2. Lásd - bővített "példatárral" - blogunk Akadálymentes egy bezárhatatlan WC? című bejegyzését!
3. Csak annyi a változás, hogy már a jel sincs ott az ajtón.

2012. május 7., hétfő

Fogyatékosok

Trab Antal csodálkozva figyelt fel minap egy régi életrajzi lexikonban arra, hogy egy gyógypedagógus érdemdús munkásságot fejtett ki (többek között) az „erkölcsi fogyatékosok” érdekében. Különösnek találta, hogy ez a kifejezés napjainkra teljesen kiveszett nyelvünkből. Anti is csaknem megfeledkezett róla, mígnem az egyik szolnoki áruház parkolójában meglátott egy hölgyet, aki a mozgásszervi fogyatékosok számára kijelölt várakozóhelyen állt meg autójával, melynek szélvédője mögött virított egy kék kerekesszéket ábrázoló igazolvány. Ennek ellenére (korához képest) csinos, egészséges lábakkal pattant ki a hölgy a kocsiból.
Emlékeiben kotorászva aztán eszébe ötlött Antalunknak az az eset, amikor meglátott két úriembert szaladni (!) a rokkantak számára fenntartott két helyet elfoglaló utánfutós járgányhoz. Trab Anti, a mozgássérült ekkor már harmadszor kerülte meg a Kossuth teret, üres kocsiállást fürkészve. Megkérdezte tőlük: „Nem zavarja önöket a tábla, s a felfestett jel?” Erre ők vidáman mutogatták a kék parkolási engedélyt.
A „legszebb” mégis az volt, amikor a város egykor híres, ma is makkegészségesnek látszó labdarúgóját látta Anti — egyébként régi szurkolója — a vasútállomásnál ki-beszállni (egyedül, jókora időközzel) a mozgássérülteknek kijelölt várakozóhelyen álló autójából/ba. Mondanunk sem kell: igazolvánnyal ő is rendelkezett.
Bizonyára valódi, érvényes okmánya volt mindegyiküknek, bár Anti kétli, hogy nevükre állították ki. Pedig ők — számtalan társukkal egyetemben — megérdemelnének egy saját nevükre szólót is. Persze nem az említett kéket. A színe legyen más, a logó elkészítésére pedig írjanak ki pályázatot. A feliratra maga Trab úr tesz javaslatot: ERKÖLCSI FOGYATÉKOS. Ez jogosítsa fel őket ingyenes parkolásra, de mutassák fel akkor is, amikor felelős pozícióba kívánnak jutni, ha adóbevallást nyújtanak be, ha kölcsönt kérnek, ha szavazni mennek…

(Ez a szöveg 2002-ben készült. Akkor egyetlen helyi szerkesztőség sem vállalta közlését, még olvasói levélként sem. 2006-ban egy országos lapban megjelent, a szolnoki közönséghez azonban csak 2007-ben juthatott el a Szolnoki Napló révén. Sajnos máig semmit sem veszített aktualitásából.)