Trab Antal csodálkozva figyelt fel minap egy régi életrajzi lexikonban arra, hogy egy gyógypedagógus érdemdús munkásságot fejtett ki (többek között) az „erkölcsi fogyatékosok” érdekében. Különösnek találta, hogy ez a kifejezés napjainkra teljesen kiveszett nyelvünkből. Anti is csaknem megfeledkezett róla, mígnem az egyik szolnoki áruház parkolójában meglátott egy hölgyet, aki a mozgásszervi fogyatékosok számára kijelölt várakozóhelyen állt meg autójával, melynek szélvédője mögött virított egy kék kerekesszéket ábrázoló igazolvány. Ennek ellenére (korához képest) csinos, egészséges lábakkal pattant ki a hölgy a kocsiból.
Emlékeiben kotorászva aztán eszébe ötlött Antalunknak az az eset, amikor meglátott két úriembert szaladni (!) a rokkantak számára fenntartott két helyet elfoglaló utánfutós járgányhoz. Trab Anti, a mozgássérült ekkor már harmadszor kerülte meg a Kossuth teret, üres kocsiállást fürkészve. Megkérdezte tőlük: „Nem zavarja önöket a tábla, s a felfestett jel?” Erre ők vidáman mutogatták a kék parkolási engedélyt.
A „legszebb” mégis az volt, amikor a város egykor híres, ma is makkegészségesnek látszó labdarúgóját látta Anti — egyébként régi szurkolója — a vasútállomásnál ki-beszállni (egyedül, jókora időközzel) a mozgássérülteknek kijelölt várakozóhelyen álló autójából/ba. Mondanunk sem kell: igazolvánnyal ő is rendelkezett.
Bizonyára valódi, érvényes okmánya volt mindegyiküknek, bár Anti kétli, hogy nevükre állították ki. Pedig ők — számtalan társukkal egyetemben — megérdemelnének egy saját nevükre szólót is. Persze nem az említett kéket. A színe legyen más, a logó elkészítésére pedig írjanak ki pályázatot. A feliratra maga Trab úr tesz javaslatot: ERKÖLCSI FOGYATÉKOS. Ez jogosítsa fel őket ingyenes parkolásra, de mutassák fel akkor is, amikor felelős pozícióba kívánnak jutni, ha adóbevallást nyújtanak be, ha kölcsönt kérnek, ha szavazni mennek…
(Ez a szöveg 2002-ben készült. Akkor egyetlen helyi szerkesztőség sem vállalta közlését, még olvasói levélként sem. 2006-ban egy országos lapban megjelent, a szolnoki közönséghez azonban csak 2007-ben juthatott el a Szolnoki Napló révén. Sajnos máig semmit sem veszített aktualitásából.)